Ugrás a tartalomhoz
Kimérten dolgozik. Az autó a magasban, a műhely munkásokkal teli. Csak a gépek hangját hallani. Megfontoltan veszi a szerszámokat a kezébe, a kereket már korábban leszerelte, a tátongó oldalsó részen szinte belebújik az autóba. Nézi az apró illesztéseket, kisöpri a port az alkatrészek közül. A karja koszos, mintha csak tetoválások lennének, úgy sorakoznak a fekete olajfoltok a bőrén.
Tudja, hogy különös látvány. A férfi kollégái oda-odasandítanak, de nem látni rajtuk a felsőbbrendűségérzet jelét. Büszkeség és nyugalom fut át a tekintetükön, szinte felszusszannak, hogy Valentina köztük van és jó helyen dolgozik. Mert nagy a tudása. A Fáy András műszaki szakközépiskolában tanulta az autószerelést, utána levelező tagozaton végezte az autómérnöki szakot. Nemcsak ráérzett, hanem elmélettől a gyakorlatig mindent elsajátított. Pedig a társadalom az autószerelői hivatást tipikusan férfiasnak tartja, de Nagy Valentina szembemegy a sztereotípiákkal, hiszen azóta a fóti JP Autónál, a Mercedes-szervizben dolgozik.
Igyekszünk úgy jelen lenni, hogy ne zavarjuk a munkájában. Megbeszéljük: dolgozzon nyugodtan, nem is muszáj ránk néznie, mi kérdezősködünk, és ő válaszol, amikor jólesik. Így is tesz. Kezében mindenféle szerszám és alkatrész, vizslatja a hibás felületet, de nem a bizonytalanok kétségbeesésével. Tudja, hogy mi a baj, és azt is, hogy miként kell orvosolnia. Úgy dolgozik, mintha csak a műtőben lenne. Apró mozdulatokkal és nagy odafigyeléssel.
A hivatásának már gyerekkorában is voltak jelei. Míg a többi kislány a Barbie babákkal játszott, addig ő a Barbie babák autóját szerelgette nagy gonddal és kíváncsisággal.
„A Barbiek autója mindig elromlott, és nekik kellett megszerelniük”
– nevet.
Furcsa, de mintha most is az történne. Szőke, kékszemű, csinos és egy hatalmas autót szerel. Egy pillanatra megszégyellem magam, hogy is gondolhatok ilyesmire. De mintha hallaná, hogy mi játszódik le bennem, elmosolyodik és kijelenti, tudja, hogy a sztereotípiákat testesíti meg ebben a férfiak uralta szakmában. Ez azonban sosem gátolta abban, hogy kiteljesedjen, mert 16 éves korától biztos benne, hogy ez az ő útja. Egy BMW láttán határozta el, hogy semmi egyebet nem akar, csak szerelni. Megismerni az autót, felfedezni a problémáját és teljes tervet kidolgozni a javításra. A szerelés ugyanis nem olyan könnyű, mint azt kívülről gondolnánk. A diagnosztika olykor sok időt vesz fel, előfordul, hogy napokig tart, máskor meg pár óra alatt végez.
„A hibakódok csak támpontot adnak, de gyakran félrevezetnek, szóval nekünk kell gondolkodnunk. Ismernünk kell az autókat, és néha a gépet is meg kell kérdőjelezni”.
Szerencsés helyzetben van, néz körül az óriás műhelyen, a kollégákkal segítik egymást. „Nem versengő a légkör, sőt: előfordul, hogy olyan erőt kellene kifejtenem, amihez a fizikumomból adódóan nincs lehetőségem. Ilyenkor is mellettem vannak”.
A leggyakoribb hibák emissziós szabályozásokkal kapcsolatosak – kopogtatja meg az autót. Például a szenzorok vagy az AdBlue rendszer meghibásodása ilyen, amelyeket nem igazán lehet megelőzni, még ha a sofőr figyelmes is. Úgy tapasztalja, a magyar sofőrök szépen bánnak az autóikkal.
Az azonban tény, hogy van, amiben fejlődhetünk még. Ilyen például az autószerelő felkeresésének kultúrája. Félmosolyra húzza a száját, úgy mondja, hogy igazi kihívás, amikor megpakolt csomagtartóval érkeznek be a hibás autók. Gumicsizmát, ruhákat, palackokat, konzerveket és mindenféle élképesztő dolgot kell olyankor pakolászniuk, ami meghosszabbítja a munkafolyamatot. Ahogyan az is, ha az autó koszosan kerül hozzájuk. Nincs is annál kellemetlenebb, mint egy sáros autót megszerelni, mondja.
Senkit sem tarthat vissza az, hogy mások mit fognak szólni
Nagy Valentina közgazdasági középiskolában tanult logisztikát, de az érettségi után egy hároméves autószerelő technikusi képzésre iratkozott. Később felvételt nyert a járműmérnöki egyetemre is levelezőn, így jelenleg munka mellett tanul.
Miután elvégezte az iskolát, nem akart azonnal teljes állásban dolgozni, így autókozmetikázásba kezdett, de alighogy elindult, máris felkereste a JP Autó szervizvezetője és marketingese, így mondhatni a munkahelye talált rá.
Tisztában van azzal, hogy más nőknek nehezebb. „Sokan írják, hogy megszerezték az autószerelői képesítést, de nem sikerül elhelyezkedniük pályakezdőként. Én szerencsés voltam.”
A számítógépet nézi. Vannak műhelyek, ahol ódzkodnak a női autószerelőktől, arra meg nem mindenkinek van lehetősége, hogy saját szervízt működtessen. Tehát valóban nehéz De úgy véli, még ennek ellenére is sokkal több nő szeretne autószerelőként dolgozni, ám a többségük inkább elhessegeti ezt az álmát, mert tart attól, hogy mit szól majd a társadalom. Nemcsak attól, hogy hogyan tud boldogulni ebben a férfiasnak tartott szakmában.
„Én ezzel soha nem foglalkoztam. Tudom, hiszen tapasztalom is, hogy ezt a munkát egy nő is kiemelkedően végezheti. Nem kell mások véleményére hallgatni, jogunk van ahhoz, hogy azzal foglalkozzunk a mindennapokban, amit igazán szeretünk. Azzal, ami motivál”.
Főként ezért kezdte megmutatni a közösségi médiában, hogy miből áll a hivatása, milyen feladatokat kell megoldania, és hogyan érzi magát ebben a szakmában. Inspirációt ad másoknak. Illetve sokszor olyan hibákra és azok megoldási lehetőségeire hívja fel a figyelmet, amit szakavatott férfiak sem ismernek fel.
Újra megfeszül a légrugó felett, de ahogy ott tüsténkedik, az az érzésem, már nem csupán autót javít. Jövőt is épít, egy világot, ahol nem számít, kinek mi van a kezén: olaj vagy körömlakk, szinte mindegy is. Mert nem az teszi a nőiséget.
Képek: László Anita
