Ugrás a tartalomhoz
A bányatavak gőzölögnek, felfelé száll a hajnali köd. Csípős az időjárás, a föld még nedves, az ujjak elgémberednek, de száz árus már hajnalban azon ügyködik, hogy megtöltse élettel a hatalmas teret.
Lelke van itt minden kézműves terméknek. Pékáru kerül ki melegében az asztalokra, a lángos és kürtőskalács illata mindent beleng. Itt egy füstölt szalonnáktól, sonkáktól és kolbászoktól roskadozó asztal, amott egy ízesített és érlelt sajtokkal megrakott. Háztáji termékek, igazi bio alapanyagok, köztük vegák, vegánok, mindenmentesek, amelyek apró családi gazdaságokból kerülnek ki. Olyan emberek kezei közül, akik valósággal életre babusgatják a termékeiket, szeretettel és fáradságot nem ismerve dolgoznak.
Állatokat gondoznak, köztük kecskéket, fürjeket, méheket, hogy a legérzékenyebb vásárlóikat is kiszolgálhassák, vagy éppen növényeket dolgoznak fel, és homoktövistől kezdve az olívabogyókig mindenből táplálót, egészségeset teremtenek. A kézművesekről nem is beszélve, akik játékokat és használati tárgyakat hívnak életre.
Platz: a piac, ami a nagymama konyhájának illatával édesget magához
De a piacnak nemcsak lelke, hanem illata és hangja is van. Nagymama konyháját idézi, hangos, mégis merengő, egyszerre éléskamra, pince, idős és valami megmagyarázhatatlan módon modern, fiatal. Piacos napon idősek és fiatalok, családosok, kutyások, városiak és vidékiek egyaránt megfordulnak a tavak körül, mert ez a vásár korosztálytól, társadalmi helyzettől és nemtől független. Mindenkihez szól.
Hiába járjuk körül többször is, mindig akad valami, amit először látok. „Kóstolják csak meg” – nyújtja pálcikán a pisztáciakrémjét egy kofa, és még fel sem ocsúdunk az ízélményekből, máris a kezünkbe kerül egy kenyérkatona. A szomszédasztalnál négyféle zakuszkát kínálnak, abból nyomnak a markunkba. Amiből csak tudnak, kóstolót mérnek, és mellé a portékáról egy kedves történetet is mesélnek. Itt nem lehet végigsietni az asztalok között, szatyorba pakolni, méretni, fizetni, és már ott sem lenni. Az felér egy szentségtöréssel. A Platz Piacon inkább illik „kézből kézbe, szemtől szembe” vásárolni. Belenézni a kofa szemébe, kérdezni, őszintén reagálni, megszagolgatni, megtapogatni a portékát, megdicsérni, és a végén megszorítani a dolgos kezet.
És éppen ez a titka, ettől ennyire népszerű az alig ötéves Platz. Élő maradt, emberi, és sokkal inkább hasonlít a régiek cserekereskedelméhez, mint napjaink lóti-futi, személytelen vásárlásaihoz.
Magyarország legnagyobb magánkézben szervezett piaca a Platz
A vásárló és árus közötti kapcsolat még inkább megízesíti a termékeket – nézi a zsibongó tömeget Marianna, amikor délben kicsit csillapodik a munka heve. Egészen addig asztaltól asztalig jár. Mindent kézben tart, leszervez, táblázatokat vezet, és közben a felmerülő problémákat is orvosolja. Rajta kívül még négyen vannak a csapatban, csak nők, mosolyog, erre nagyon büszke.
Igaz, ma már alig győzi: száz árus, több száz vásárló. A Platz nő és él. Ám ez a lélektani határa, ennél a 100 árusnál és többszáz vásárlónál többet már ő sem bírna. Magyarország legnagyobb magánkézben szervezett piaca a Platz, ami egyetlen ember felügyelete alatt működik. Kiegyenesedik, a tekintetében látni a büszkeséget. Az őszintét, nem a hivalkodót, hogy sikerült, megvalósította. Pedig nem gondolta, hogy a járványidőszak alatt megálmodott közösségi tér ekkorára nő. És igazából azt is csak remélte, hogy a piacozásból lehet még közösségi élményt kovácsolni, megteremteni az együvé tartozás érzését.
Ugyanezt utoljára külföldön látta, Ausztriában, Franciaországban, Olaszországban, de itthon hiába kereste, nem találta azokat a piacokat, amelyek nemcsak kiszolgálnak, hanem össze is fogják az embereket. Élőzenét, kávét, ebédet álmodott a piacra, vásárlókat, akik beszélgetnek, és nem sietnek haza, hogy ellássák a vasárnapi teendőket, mert minden ott van a piacon, ami otthon is várná őket. Játszóhely a gyerekeknek, asztalok, padok, inni- és ennivalók, százféle termék az érdeklődő vagy kikapcsolódni vágyó felnőtteknek. Ezt utoljára búcsúkon tapasztalta.
„Lassan azt mondhatom, hogy amit nem lehet itt beszerezni, az nem is létezik. Húsáruk, sajtok, frissen préselt gyümölcslevek, speciality kávék, lángos, kürtőskalács, különféle használati tárgyak, kézműves termékek, ékszerek, táskák, dekorációk. A kultúra, a tánc, a zene, a gasztronómia szerves része a társadalmunknak, és ezek egy kicsit mind ötvöződnek a Platzon”.
A tavak felé pillant, már úgy mondja, hogy a Platz nem egy klasszikus piac. A tó körül emberek sétálgatnak. Kevés az, aki kizárólag vásárolni érkezik ide. Kikapcsolódni jönnek, a vásárlást a programmal kötik össze. Átadják magukat ennek a napnak, ez a hónap lassú vasárnapja.
„Fontos, hogy a piac intézményét fenntartsuk. Rohanunk a mindennapokban, rengetegen online rendelik házhoz a termékeket, és az, ami régen természetes volt, ma már szinte ismeretlen. Például az emberi kapcsolódás, a beszélgetések a csemegepultnál. Mindenki azonnal akarja beszerezni a termékeket. Pedig a piacon az ember tényleg találkozhat azzal, aki a portékákat készíti. Megismerheti az arcot a termék mögött, és az sem különleges, hogy a húshoz még egy receptet is kap, vagy a palánta mellé egy jótanácsot”.
Fontos a termelőt támogatni
Minőségi alapanyagokból lehet finom ételt készíteni. De minőségit nem igazán találni az áruházak polcain, hiszen egy termék nemcsak a szép csomagolástól válik kiemelkedővé, hanem attól, hogy a megálmodás percétől a létrehozásáig szeretik. Szeretik akkor, ha verejtékes fizikai munkát igényel, akkor is, ha sok sikertelenség vagy áldozat árán jön létre. És akkor is, ha időt és energiát nem kímélve szakítja el készítőjét a családjától. Mert a minőségi terméket emberek készítik, emberi időt, energiát, erőt áldozva rájuk.
És ezek legtöbbször nem a távoli vagy legdrágább beszerzési forrásból származnak, hanem gondos helyi termelőktől. Olyanoktól, akik nevet adnak az állataiknak, és tisztelettel gondozzák is őket. Tartósítószer és adalékanyag mentesen dolgoznak, hogy minél tisztább és egészségesebb élelmiszert juttassanak vevőik asztalára. Olykor akár generációk tradícióit ötvözve. Mert küldetéstudattal dolgoznak – néz végig a hömpölygő tömegen, és értem, miről beszél. Egyik árus sátrába belekap a szél, ketten szaladnak, hogy mentsék a portékákat. Egy másik a kezét dörzsöli, fázik, mégis mosolyog a vásárlóira. Mintha nem ismernének dühöt, aggodalmat, kételyt, félelmet, mindent otthon hagynak erre a pár órára, és átadják magukat, kiszolgálnak.
Mint mondja, annyira közkedveltek az árusok és portékáik, hogy ha valaki lemaradna a havi egy alkalomról, akkor legújabb kezdeményezésük, a kosár közösség keretében rendelheti meg kedvenceit. A friss áru ugyanis előrendelhető, ezt Marianna és munkatársai egy átvevőponton adják át hetente egyszer. Jó hír ez azoknak, akik kedvelik a Platz portékáit, mert így hetente hozzájuthatnak az összeválogatott kedvenceikhez, mert noha közösségi élményt nem is, azért a friss háztáji termékeket online is elérhetik a legnagyobb piacrajongók. És ez is egyfajta hovatartozás.
Maszlag Marianna, a borász, aki piacosnak született
Marianna utazó borászként járta Ausztrália déli borvidékeit, Tasmániát, Ausztriát, és mindig is szerelmese volt a gasztronómiának. Illetve a közösségszervezésnek, mert hiszi, egyik sem létezhet a másik nélkül: a jó étel és jó receptek a közösség alapjai, a közösség meg a jó konyhát alapozza meg. A szervezés már gyerekkora óta jellemzi, kicsi volt még, amikor utcatakarítást szervezett, fiatalokat és idősebbeket egyaránt összefogott. Nem csoda, hogy ma Magyarország egyik legnagyobb magánszervezésű piacát vezeti, és folyamatosan a közösségszervezés újabb receptúráján dolgozik.
Egyik legnagyobb büszkesége, hogy az ország minden szegletéről érkezik árus és vásárló Pilisvörösvárra. Jelenleg fele-fele arányban vannak kézművesek és élelmiszert értékesítők, őstermelők, egyéni vállalkozók. Marianna a kínálatot úgy alakítja, hogy minden kategóriából legyen választék. Ugyan két pékség termékei is megtalálhatóak a helyszínen, és mellettük még gluténmentes pékáru is vásárolható, azért a specifikusabb termékeket egy árus fedi le.
„Igyekszem figyelni arra, hogy ne legyen túlkínálat semmiből. Ötvözöm a modern termékeket a hagyományossal, a specifikusokból nem hívok egyszerre többet, de pékárúból, tejtermékből és húsárúból többfajta is lehet, hiszen sokféle recept alapján készülnek, más-más ízük van.”
Az elvárása csupán annyi, hogy ne tömegcikket, ne viszonteladott portékát hozzanak. A száz árus 50-60 százaléka minden alkalommal részt vesz a Platzon, de van, aki csak ünnepek előtt foglal asztalt. De egy biztos, aki egyszer részt vesz, az visszatér. Mert egy kenyér úgy is eladható, hogy mellé mosoly, névjegy, recept és emberséges kiszolgálás társul. Ezért különleges a Platz, és ezért van jövője. Kosárközösséget teremt – a szó szoros és átvitt értelmében is, hiszen egyszerre kapcsolja össze a piackedvelőket az online és az offline térben.
Fotók: Mikulák Péter
